Tegnap úgy döntöttem, hogy elkezdem nevelni Lénát, olyan szempontból, hogy tanulja meg, hogy nem lehet egész nap az ölemben. Mert, hogy az a baj, ha lerakom, egyből sír.
A tegnapi nap úgy telt, hogy délelőtt 10-kor beraktam a kiságyába, persze evés, tisztába rakás és babusgatás után. Üvöltött. Ezt 3 órán keresztül nyomta, kis szünetekkel. Olyankor aludt. (ezt csak azért tudom, mert benéztem hozzá) 3 óra elteltével megetettem, tisztába raktam, babusgattam, vissza kiságyba. Megint üvöltés. Ezt egészen délután fél 6-ig játszottuk, ott már meguntam. Megetettem, és velem volt, amíg Joci haza nem ért. Átadtam neki, erre ok nélkül elkezdett bőgni. Keservesen. Nem tudtuk, hogy mi baja. Visszavettem, abbahagyta. Ezt mégegyszer eljátszottuk, és rájöttünk, hogy én hiányoztam neki. Ettől olyan bűntudatom lett!!!! De cserébe az egész éjszakát átaludta. :) Este negyed 10-től reggel fél 6-ig aludt! :) És a tegnapi nap fénypontja az volt, hogy gügyögött hozzám! Teljesen elaléltam tőle! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése