Sajnos, nem sajnos, de elég korán elkezdődött a fogzás. :( Eleinte egész jól tűrte Léna, nem volt gond, csak folyt a nyála, illetve rágta az öklét. Aztán április 14-re már odáig fajult a dolog, hogy annyira fájt neki, hogy már csak sírni tudott. Vigasztalhatatlan volt, hiába vettük ölbe, akkor is csak sírt. Nappal csak negyed-fél órákat tudott aludni. Nagyon el voltam keseredve, mert már annyi mindent kipróbáltunk, semmi sem enyhítette neki annyira, hogy ne gondoljon rá. Aztán jött az utolsó ötlet, elmentem a Minimanóba, és vettem borostyánkő karláncot. Próba cseresznye! :D És láss csodát, segített. Annyira enyhítette a fájdalmát, hogy nem akartam hinni a szememnek. Visszakaptam a vidám kislányomat. Azóta újból tud nevetni, sőt hangosan kacag! :)
Szóval köszönet a BOROSTYÁN KARKÖTŐNEK!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése